Koncepció

A mű egy installáció, amelyet az adott helyszín, a Kerekerdő park kis völgye inspirált. A városi környezetben megbújó kis terület különleges téri adottságokkal bír: a sík pesti környezetben nem csak hogy meglepően hat a szabályos mélyedés, de különös asszociációkat is kelt. Emlékeztet meteorit-becsapódás nyomára, vagy valamilyen ősi kultikus helyszínre. A feltehetően mesterségesen kialakított mélyedés természetes mezők, lejtők kicsinyített makettjeként is felfogható.

Szobrászi szempontból is előnyös helyszín: a városi környezet része, mégis alacsony fekvése miatt egy abból kiszakított darab, ami viszonylag homogén hátteret biztosít az ott megjelenő műtárgynak.

A kültérben való elhelyezkedés jó lehetőség a műalkotás és valós életszerű környezet összehangolására, együtt értelmezésére. Külön kihívást jelent, hogy ezúttal a mű mindennapi szituációk részesévé lesz, és emellett természetes fényben, a természet erőinek kitéve kell működnie.

Ezeket az adottságokat igyekeztem felhasználni a Szóvirágok című installáció megtervezésénél. Az izgalmas helyszínhez való alkalmazkodás a fent említett inspiráló hatásokon kívül jó alapot jelentett számomra a munkáimban az utóbbi időben megjelenő tematika, a természetes-mesterséges kérdéskör tovább gondolására. A kérdés több aspektusban szerepel, a természetes környezet, a természeti motívumok és az emberi természet jellegzetességeinek megidézésével.

Különböző távolságból való szemlélésével a mű különböző mélységei tárulnak fel. Távolról nézve, közeledve, belemenve, vagy mellette elhaladva: mindegyik helyzetben mutat valamit, és várhatóan mindegyikben működőképes. Lágy ívű fémszálak csoportjai elszórtan helyezkednek el a kis völgyben, természetes vadvirágos rét hatását keltik. Távolabbról nézve valószínűleg sokan valóban növénynek fogják vélni, csak közelebbről nézve fedezhető fel az ember-alkotta tárgyak mivolta. Így derül ki, hogy a szálak végén elhelyezkedő „virágok” tulajdonképpen betűk. A betűk használata a beszéd, az olvasás révén új dimenziót emel be a műbe. Az olvasás, a szavak értelmezése kontrasztban áll az installáció természetes hatású, tájba illeszkedő megjelenésével. Ez az új dimenzió az, ami a nézőt a mű részletes végigjárására ösztönözheti. A tárgy-csoportok mind egy értelmes magyar szó betűit tartalmazzák: lehetőséget tartogatva a néző számára, hogy a szavakat kibogarászva alapvető emberi érzéseket idézzen fel magában. Szándékom szerint a valós érzések ilyen konkrét megfogalmazása, ebben a környezetben zavarba ejtő hatást kelthetnek. Érdekel, hogy a kontraszt, ami műtárgy természetes környezetbe illeszkedése, természetes növényi organizmussal való hasonlósága és a betűk szabályossága, a nyelv konkrét értelmezhetősége között áll, feloldódhat-e a megjelenített szavak jelentése által. Hiszen az alapvető, élőlényekre jellemző érzések, -legyen az pozitív, vagy negatív- mind természetesek, ha úgy vesszük, ugyanazon mezőn helyezkednek el.